Előzenekarként nem kisebb személy, mint maga Calvin Harrys jött, aki nem csak Rihannával közös daláról híres, hanem slágermixeiről, és a bombasztikus hatású saját számairól is. Nálunk is becsempészte az igazi club hangulatot, háromnegyed órán keresztül ropta a közönség a feszes, pörgős és precíz számokat, amire még a jelenlevő idősebb korosztály is tapsolt és a maga módján táncolt. A tömött nézőteret öröm volt nézni, amikor Calvin elkiáltotta magát, hogy emeljük fel a kezünket, ugyanis a legutolsó ülőhelyig mindenki így tett.
A fantasztikus slágerek után mindenki várta, hogy vajon mikor robban be Rihanna a színpadra, és varázsol el mindenkit, de sajnos erre még negyven percig várnunk kellett. Addig nem maradt más, mint nézni amint átépítik a hatalmas színpadot és a DJ pultot dobfelszerelésre cserélik. A közönség már a körmeit is tövig rágta izgalmában, és mindenki állandóan a színpadra meredt, mert elképzelni sem tudták mi fog történni.
A várva-várt lámpaoltás után a tinik extázis szerű hisztérikus sikoltozásban törtek ki, most jött elő mindenkiből az elmúlt hónapok várakozása. Mi mással is kezdhetett volna, mint az Only Girl-lel mely a tavalyi Loud album egyik legzúzósabb száma, igazi party nóta. A Disturbia, majd a Shut Up and Drive még tovább izzította a hangulatot, mely ekkorra már olyan forró volt, hogy attól féltem, berobban az egész aréna. A szőke, rövid hajú és neon cipőkben pörgő énekesnő, minden lehető elemet bevetett, hogy lenyűgözze a közönséget, kezdve a nem túl konzervatív táncmozdulatoktól, a neonvilágítású színpadig. A régi slágerek az újak mellett láttatták csak meg igazán az emberekkel, hogy a kedvenc énekesnőjük mennyi változáson ment keresztül a pályafutása kezdete óta. Akadt olyan, aki a régi Please Don't Stop The Music-ot, vagy Umbrellát részesítette előnyben, de azért mindent elárult az az üdvvihar, ami a Man Down és a California King Bed első pár akkordja hozott elő a hallgatóságból.
A számok kiegészítéseként felkerült a színpadra egy kifestett autó, egy tank, egy világító csövekkel kirakott mozgó, valamint egy sztriptízrudakkal felszerelt kis színpad. Rihanna szinte minden szám után a színpad alá süllyedt, hogy később a világító ajtó mögül egy újabb szédítő cuccban és díszlettel előbukkanjon, ahogy a táncosai is elképesztő ügyességgel lavíroztak ki és be. Az énekesnő személyisége kitöltötte a színpadot és az Arénát is, mindenkire hatással volt a hangjával. Érezhető volt rajta viszont egy kis fáradtság, ami a legjobban a magas nagy nehéz hangoknál érződött, amiket vagy nem túl erőteljesen énekelt, vagy meg sem kísérelt énekelni. Különlegesnek számított, hogy a koncert napja egybeesett a híres Nicki Minaj szülinapjával, ezen alkalomból az énekesnő a Cheers (Drink to That) című számot neki ajánlotta, és a közönséggel is elsikíttatott egy „Happy Bitrhday, Nicki"-t majd jó egészséget kívánva felhajtott egy felest is.
Amikor Rihanna elbúcsúzott és letette a mikrofont, a közönség soraiból erős tiltakozások tömege zúgott fel, amire végül visszajöttek három búcsúztató számra. Utoljára hagyták a leghíresebb, és számomra legkedvesebb számot, a We Found Love-ot, ami egészen hazáig a fejemben szólt.
Nem csalódtam sem Rihannában, sem pedig a magyar közönségben, egy örökre szóló élményt kaptunk az este, amit nem csak szavakban, hanem a szívünkben is megőrzünk. Nagyon sajnálhatják azok, akik nem voltak ott, hiszen egy felejthetetlen élményről maradt le. Biztos vagyok abban, hogy ha Rihanna így folytatja tovább, még hosszú ideig ott lesz a top listák élén, és továbbra is hódítani fogja az embereket a számaival.
Számlista:
Only Girl (In The World)
Disturbia
Shut Up and Drive
Man Down
Darling Nikki
S&M
Skin
Raining Men
Hard
Breaking Dishes
Glamorous Life
Run This Town
Live Your Life
Unfaithful
Hate That I Love You
California King Bed
What's My Name
Rude Boy
Cheers (Drink To That)
Don't Stop The Music
Ráadás:
Love The Way You Lie (Part II)
Umbrella
We Found Love
Szólj hozzá!